Nem tudom ki hogy van vele, de nekem per pillanat szükségem van erre a pici zöldre itt. Eléggé elkeserítő volt reggel arra ébredni, hogy szakad a hó. Anyukámmal egyszerre indultunk, és amikor kiléptünk a bejárati ajtón, mind a ketten szitkozódtunk – a szomszédokkal nem törődve. Valójában csak nyavalyogtunk.

És akkor itt van csodás visszatérésem ezzel a bejegyzéssel kezdve. Mostantól megpróbálok naponta, kétnaponta (hetente) íri ide valamit, de hát ki tudja? Mert valójában csak azért nem írtam az utóbbi hetekben olyan sűrűn, mert tényleg alig volt bekapcsolva a gépem – amire én kifejezetten büszke vagyok. Buzgómócsingnak azért még mindig nem nevezhetem magam, de egyre javul a helyzetem, kedden egy francia 5-ös dolgozat formájában. Annyira boldog voltam, amikor kikaptam, legszívesebben körtáncot jártam volna. Ez azért van így, mert év elején volt legutoljára 5-öm, akkor is a legegyszerűbb szódolgozatból… De mindegy, kezdek felélénkülni. Már nem érzem magam annyira szerencsétlennek és idiótának, és ki merem mondani azt a tényt: jobb vagyok Georges-kánál!!

Tegnap voltam moziban, Alice in wonderland-en. A 3D szemüveg nyomta az orrom, nem beszélve arról, hogy eleve szemüveges vagyok, így fura volt duplán szemüvegesen végigülni a filmet, de azon kívül nagyon élveztem! Én csak ajánlani tudom mindenkinek, aki még nem nézte meg!

És végezetül, Villő kölcsön adta nekem az Adventureland-et, ami egyébként Szonja egyik kedvenc filmje, szóval én most megyek, és megnézem.

4 hozzászólás
Posztolva Alkotások, little pluto, Történetem kategóriába.
Címkék:beszámoló, film, francia, hó, jegyek, kinézet, örömködős, Photoshop, tavasz, tél