Na, kérem, nem véletlenül írok most ennyi kihagyás után – illetve nem véletlenül hagytam ki ennyi időt. Művelődtem, olvasgattam, rajzoltam, írtam, és kutakodtam. A végeredmények a következők:

Ősz ;; Aeidail ;; Tündér ;; Láncszemek

Nincs hozzászólás
Posztolva Alkotások kategóriába.
Címkék:grafikus tábla, novella, Nyitott könyv, Photoshop, vers

7 hozzászólás
Posztolva Alkotások, Barlangrendszer kategóriába.
Címkék:borító, Nyitott könyv, Photoshop, vége, végleges

Szikrázó, meggyötört fények,
Kik vagytok?, mit akartok?
Kik halovány testem körött csapongtok,
Végtelenséggel árasztva el mindent.

Műfordítani szeretnék, a minap volt is ihletem. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle! ^^

Amit számon akartam volna adni, az az, hogy Aliénornak új kinézetet csináltam, Fro is felkerült a partnerekhez, Nyitott Könyvön új folytatásos történet van, a Barlangrendszer, de már hetek óta nem nyúltam hozzá, nem tudom, mikor lesz új rész. Igyekszem visszaterelni az életem a normális kerékvágásba, meglátjuk, hogy fog sikerülni. Lynhez való kötödésem meg már krónikus. Örülök, hogy egymásra találtunk júli 27-én.

Ja, és csináltam egy új manipulációt is.

Nincs hozzászólás
Posztolva Alkotások, Barlangrendszer, Történetem kategóriába.
Címkék:layout, Lyn, manipuláció, Nyitott könyv, Photoshop, tervek, vers

Hát, a blend megtette a hatását, és előálltam annak az “átiratával” itt, így. Kicsit átszíneztem, nem volt ennyire világos, és lilás-rózsaszínes. A lay már most nagyon undormány, de meg lehet szokni. Ígérem, hogy soha többé nem csinálok ennyire sokszínű css lapot! ^^

Ae.

11 hozzászólás
Posztolva Alkotások, little pluto kategóriába.
Címkék:blend, kinézet, Photoshop, új

Szerda, 5:23

Szemeim kipattannak, és igyekszem megnyugtatni magam: csak álom volt, csak álom volt, csak álom volt…

Nem túl kellemes, amikor a szomszédos ház ablakából egy puskával lövöldöznek be hozzátok, mindenki a földön van, sírva üvöltözöl. Aztán az apukát golyót kap. Mondod neki, hogy tartson ki, hívod a 112-t. Aztán valahogy a szoba közepén terem a gyilkos, a három kisbabát, akiket egyébként nem ismersz, de tudod, hogy a rokonaid, lelövi egy pisztollyal, a húgod és az anyukád halott, te meg felkapod a telefont, és kirohansz a nagyszobából, miközben tárcsázol. Felveszik, elkezdesz hadarni, mondod a címet, majd összeesel, mert időközben a gyilkos beléd lőtt.

Szóval csak fekszem, idegesen, ijedten, mire befurakszik az agyamba, hogy rettenetesen fáj a fejem. Kikászálódok az ágyból, eltámolyogok a konyháig, kérek anyukámtól fejfájás-csillapítót, mert ő már ilyenkor ébren van. Beveszem, és elkezdek zokogni, elmondom neki a rémálmomat, meg megkérdezem, hogy hogyan létezhetnek ilyen gonosz emberek. Aztán felfogom, hogy a torkom is fáj, és a hasam is csikorog. Beteg vagyok, nincs iskola. Mert én nem tudok lázas lenni, de a fejem mindig riaszt.

Péntek, 8:02

Hálát adok az égnek, hogy csak álmodtam.

Valami idegesítő alak bezár egy kastélyba, és zongoradarabokat játszatott velem. Annyit kell rólam tudni, hogy nem tudok zongorázni. Aztán egyszer csak a metróban találom magam, pár osztálytársam verekszik, az egyikőjük beesik a metró elé. Meghal.

Amúgy már jól vagyok, minden rendben. Ma volt kedvem blendeket készíteni, így előálltam kettővel:

Az álmokat meg betudom a betegségnek…

3 hozzászólás
Posztolva Alkotások, Történetem kategóriába.
Címkék:9.F, álom, beteges, blend, család, Photoshop, sírós