|
Brutus - 2011. 09. 18.
Megszereztem a RHChP legújabb lemezét, végigbogarásztam, és arra a következtetésre jutottam, hogy az Et tu mi fili, Brute? számuk a legjobb. Amúgy meg nem tudom… sokan mondják, hogy nem túl jó az album. Nekem tetszik. Egyelőre.
Ez a hétvégém amúgy fantasztikusan jó volt. Értelmezze mindenki úgy, ahogy akarja.  A mi kis négyesünk volt, amikor ötre bűvölt, és volt, amikor csak hárman voltunk. De együtt voltunk, és ez a lényeg. Ha minden igaz, és ha az idő is úgy engedi, akkor jövőhét szombaton pedig egy kalandparkban fogok fát mászni, meg hasonló majomságokat művelni. Várom. 
Izé… remélhetőleg beindulnak most már a GoG-os dolgok is… meg úgy az egész szerepjátékos macera. Ehh, M. tanárnővel is beszélnem kell a szakkörrel kapcsolatban. Megint el fog szaladni az egész hét. Sebaj. Felelések, dolgozatok, és nyelvtani gubancok, tárt karokkal küldelek el titeket a fenébe!
4000 kilóméter - 2011. 08. 02.
Megjártam Dél-Franciaországot.
Hát Ő is felnőtt… - 2011. 06. 15.
A húgom ma elballagott. Nem tudom feldolgozni a tényt, hogy az idő mennyire gyorsan halad. Ide-oda cikázik közöttünk, hol elragad valakit a Halál számára, hol pedig az Élettel társul, hogy egy új jövevény jöhessen erre a világra.
Amikor kicsi voltam, felnőtt akartam lenni, felnőtt, hogy végre szabad lehessek, és ne legyek alárendelve senkinek sem. Most újra gyermek lennék, gyermek, hogy törődjenek velem, hogy elém rakják a péppé vágott almát, és hogy szabad lehessek.
A felnőtt fizikálisan szabad, ám ő felel a bűneiért. A gyermek szelleme az, mi szárnyalhat, viszont őt a tudatlansága tartja fogságban.
Olyan kislány lennék újból, aki tudja mindazt, amit én most. És elboldogul a világban.
Versenyecskék - 2011. 06. 13.
Hehe, kitaláltam, hogy mit csinálok a nyáron. 
A dA-n mindenféle remek verseny van állandóan, elkezdtem nézelődni közöttük. Ha nem is érek el helyezést, de legalább fejlesztgetem kicsit magamat. 
Tegnap neveztem is egyre gyorsan a kicsit Buddhámmal, amit most ide is kirakok, mert miért ne? Nem tudom, hogy megkérhetlek-e Titeket, hogyha rendelkeztek dA profillal, akkor rakjátok bele a kedvencekbe, mert a legtöbb kedvencet összegyűjtő különdíjat kap.
Ma elkezdtem rajzolni egy Arnor-Daiyla képet – a téma titok -, remélhetőleg be tudom fejezni, hogy beküldhessem ide. Majd meglátjuk, egyelőre az összefűzött kezekkel szenvedek. Szerencsére kicsiny húgomhoz vihetem a kissé maszatos papírt korrigálásra.
Annyit elárulok, hogy kedvenc futárunk meg van borotválkozva rajta, és elmehetne kentaurnak is, olyan segget sikerült alkotni neki.
Szegény anyukám meg tanul látástól vakulásig… Hamarosan vizsgázik nemzetközi jogból. Talán sikerül szülni egy újabb dalt róla a Jogi dogmatika mellé!
“Szép” álmokat! - 2011. 01. 28.
Szerda, 5:23
Szemeim kipattannak, és igyekszem megnyugtatni magam: csak álom volt, csak álom volt, csak álom volt…
Nem túl kellemes, amikor a szomszédos ház ablakából egy puskával lövöldöznek be hozzátok, mindenki a földön van, sírva üvöltözöl. Aztán az apukát golyót kap. Mondod neki, hogy tartson ki, hívod a 112-t. Aztán valahogy a szoba közepén terem a gyilkos, a három kisbabát, akiket egyébként nem ismersz, de tudod, hogy a rokonaid, lelövi egy pisztollyal, a húgod és az anyukád halott, te meg felkapod a telefont, és kirohansz a nagyszobából, miközben tárcsázol. Felveszik, elkezdesz hadarni, mondod a címet, majd összeesel, mert időközben a gyilkos beléd lőtt.
Szóval csak fekszem, idegesen, ijedten, mire befurakszik az agyamba, hogy rettenetesen fáj a fejem. Kikászálódok az ágyból, eltámolyogok a konyháig, kérek anyukámtól fejfájás-csillapítót, mert ő már ilyenkor ébren van. Beveszem, és elkezdek zokogni, elmondom neki a rémálmomat, meg megkérdezem, hogy hogyan létezhetnek ilyen gonosz emberek. Aztán felfogom, hogy a torkom is fáj, és a hasam is csikorog. Beteg vagyok, nincs iskola. Mert én nem tudok lázas lenni, de a fejem mindig riaszt.
Péntek, 8:02
Hálát adok az égnek, hogy csak álmodtam.
Valami idegesítő alak bezár egy kastélyba, és zongoradarabokat játszatott velem. Annyit kell rólam tudni, hogy nem tudok zongorázni. Aztán egyszer csak a metróban találom magam, pár osztálytársam verekszik, az egyikőjük beesik a metró elé. Meghal.
Amúgy már jól vagyok, minden rendben. Ma volt kedvem blendeket készíteni, így előálltam kettővel:
 
Az álmokat meg betudom a betegségnek…
|