Mikor mondhatom azt, hogy vége?
S ha kimondom, vajon megértesz- e?
Mi történik, ha a világ eltorzul,
És a megszokott helyett vad lesz a képe?

Ha kiejtem vértől vörös ajkaimmal…
Ha csak elképzelem a szavakat!
Pusztító tűzvész, vörös lángok…
Vágyódom rá, hogy elhangozzanak.

Mert hallom őket szüntelen,
Itt lebegnek ők vad tekintetem előtt.
De tilos kimondani akárcsak egyet,
Mert egy szó is sok-sok embert ölt.

Piros, vörös, átkozott szavak!
Értelmetek elvész az évek alatt.
S hogy mi volt, van, lesz…
Attól függ, mit éltetek visszaad.

Mikor mondhatom azt, hogy vége?
Mikor?, hisz köröttem nincsen más, csak tűz.
Talán akkor, mikor valami új jön!
De vörös árnyékotok a halálba űz…

2010. augusztus 17., Bp.

4 hozzászólás
Posztolva Alkotások kategóriába.
Címkék:Nyitott könyv, vers