A francia könyvtár könyveket szortíroz, és ezért egy rakat irományt ingyen, és bérmentve el lehet vinni – örökre. Ilyen sem volt még! Lényeg a lényeg, a mai napon az egyik szünetben, mint két éhes vadállat, úgy rontottunk be az én kicsi Frommal a kis földszinti helyiségbe, és bő negyed óráig válogattuk a jobbnál jobb olvasmányokat. Nem is részletezném, hogy mennyi könyvvel a kezünkben tántorogtunk ki onnan, szerintem el tudjátok képzelni! Úgyhogy most van mit olvasni, természetesen franciául, és Zs. még egy Kaland Játék Kockázat könyvet is talált nekem! Bár még haza kell hoznom őket. Egyelőre csak négyet tudtam hazacipelni, a többi még a szekrényemben rostokol. Majd.

Apropó könyvek… Irodalmon a minap egy remek szöveget olvastunk Tandori Dezső: Főművéből. Ugyanebből szeretnék idézni, és ezzel zárni is a bejegyzésemet.

“A legtöbben azért nem ismerhetnek, mert nem a magad közegében ismertek meg, hanem a magukéban.”

Bom dia! – Ae.

Nincs hozzászólás
Posztolva Történetem kategóriába.
Címkék:idézet, könyv, könyvtár, portugál, Villő