Nos, valójában szeretem a keddeket. Nem csak azért, mert összesen 5 órám van. Hanem mert a Kodályba vagyok kénytelen baktatni. És a furulyák után dumálunk. Nagyon jó velük találkozni, rettenetes hiányoznak, ha nem is mutatom ki. Szeretek velük lenni. De butaság, mert későn érek haza, és mégiscsak ott van a kedves házi. Bosszantóan vicsorog rám. Brr…
Csak keddre már kifekszem. Nem tudom, honnan szerzek energiát a hét többi napjára, de valahogy mégis sikerül… Pedig én igazán nem tudom, miként. Egyszerűen tanulni, tanulni, tanulni. Ez a jelmondat. Eléggé fárasztó. Csak legyek már túl rajta!
Már sokat tudok. Most valami izét veszünk, amiből semmit se értek. Sajnos. Nem akarok lemaradni. Nem maradhatok le!
Ja, fogadónapok vannak a Kölcseyben. xd. Ne kérdezzétek. Holnap jönnek be franciára, már előre görnyedek a nevetéstől. Csak nehogy valami baromságot mondjak. xd.
Már csak 3 nap!!
5 hozzászólás
Posztolva Történetem kategóriába.
Címkék:8.R, beszámoló, francia, Kodály, Kölcsey, örömködős, Twilight