Annyira örülök, hogy végre van egy olyan hétvégém, amikor tényleg azt csinálhatok, amit szeretnék. Nincsenek kötelezettségek.

Tegnap volt a Rebeka 17. szülinapja. Szigorúan titkos, úgyhogy csak ezt mondom: Na jó, nem, de jobb ha nem írok semmit, saját testi épségem érdekében. Rebeka, boldog szülinapot utólag is! <3

Ma voltam lenn Szadán, a nagyimnál. Oktatás volt kérem szépen, “Hogyan írjunk meg egy normális emailt?” témában. Ő egyébként nagyon sok mindent tanult anno, mert olyan szakmában dolgozott (ha jól értettem), csak egy kissé elfelejtette a billentyűzet használatát. Kb olyan volt, mint a Flóra, amikor még nem ismerte igazán a billentyűzetet. No de sebaj, majd én mindenre megtanítom!

Holnap és holnapután? Nem tudom mi lesz, vagy hogy lesz… Szeretnék valamit csinálni, (igen, Szonja, azt), de nem tudom összejön-e. Valószínűleg nem – talán jövőhéten.

Nincs hozzászólás
Posztolva Történetem kategóriába.
Címkék:8.R, beszámoló, buli, család, múlt, szünet, ünnep, Zita