Jaj, de rám fért már ez a pár nap nyugalom! Egy agyontaposott, mocskos zokninak éreztem magam az utóbbi időben, végre van időm megtisztulni.

Voltam a mélyponton is, soha többet nem akarok ott lenni, mert valami elmondhatatlanul félelmetes érzés. Inkább csak mosolygok vidáman, nézek előre fele, és nem törődöm a negatív dolgokkal. Mondanám, hogy “csak pozitívan”, ha nem lenne az Unicum jelmondata.

Vagyok, örülök, és pihenek ezerrel.

2 hozzászólás
Posztolva Történetem kategóriába.
Címkék:döntés, elmélkedős, jövő, örömködős, pozitív, szünet, tervek, új