Jaj, de rám fért már ez a pár nap nyugalom!
Egy agyontaposott, mocskos zokninak éreztem magam az utóbbi időben, végre van időm megtisztulni.
Voltam a mélyponton is, soha többet nem akarok ott lenni, mert valami elmondhatatlanul félelmetes érzés. Inkább csak mosolygok vidáman, nézek előre fele, és nem törődöm a negatív dolgokkal. Mondanám, hogy “csak pozitívan”, ha nem lenne az Unicum jelmondata.
Vagyok, örülök, és pihenek ezerrel.
2 hozzászólás
Posztolva Történetem kategóriába.
Címkék:döntés, elmélkedős, jövő, örömködős, pozitív, szünet, tervek, új