Ezt a bejegyzést két hete próbálom megírni. Most kerültem olyan állapotba, hogy bele is kezdjek.

Eredetileg a hidegről akartam írni. Hát, már semmi kedvem sincs hozzá. Meg már hozzá is szoktam. Viszont ma egyszer azt hittem, hogy esik a hó. xd. Értelmes vagyok!

No de miért is most ültem le a géphez? Mert talán már a mélyponton vagyok. Már csak a szünet lebeg a szemem előtt. Annyira várom, és olyan jó, hogy már csak 2 nap, és megyünk Szegedre! Egész nap lovagolni fogok. Egyébként máskor nincs alkalmam erre, csak ilyenkor. Sajnos. Pedig szeretem. Aztán megyünk a szegedi állatkertbe is, megnézzük a szurikátákat! <3 Nagyon szeretem a szurikátákat. xd.

Aztán hazajövünk és levágatom a hajam.  Pontosan egy hét múlva. Rövid lesz, és össze-vissza fog göndörödni…

Nincs hozzászólás
Posztolva Történetem kategóriába.
Címkék:beszámoló, család, első félév, jövő, szünet, utazás