Énekelni fogok. Kettős érzésem van a dologgal kapcsolatban, először is természetesen hatalmas boldogságot jelent, másfelől viszont kiráz a hideg a dologtól. Mert nem arról van szó, hogy nem szeretném, hanem arról, hogy nem tudom, már megint mennyire fogok összetörni utána. Félelmetes…

Nem, nem valószínű, hogy hallani fogtok, ugyanis Miskolcon fogom nyomatni.

Na, de akkor most a projectekről:

Dark fantasy, nyár óta aktuális. Ez az első alkalom, hogy komolyabban írok róla, ezt becsüljétek meg. Szóval most éppen a világteremtős szakaszban vagyunk, és természetesen én azt csinálom, ami hozzám a leginkább közel áll. A csillagokat és az égitesteket. Ha nagyjából kész a világ, tömegesen elkezdünk majd a csapattal novellákat írni… És ahogy Lynit ismerem, tényleg sok lesz belőlük.

Apropó, irományok. Készül, készül már az első fejezet, de gondosan meg akarom tervezni az egészet, meg elég nehézkesen tudom összeegyeztetni a tanulmányaimat az egyéb teendőimmel mostanság, szóval nem ígérek (sajnálatos módon) semmit – egyelőre. De tényleg igyekszem.

Kéne már egy új vers is. Teo biztos örülni fog neki! ^^

Aeidail, éjjeli 21:06-kor. Megyek is aludni, mielőtt elájulok.

2 hozzászólás
Posztolva Alkotások, Történetem, Üvegcsepp kategóriába.
Címkék:bizonytalan, GoG, Lyn, MRGyK, novella, Radula, vers

A francia könyvtár könyveket szortíroz, és ezért egy rakat irományt ingyen, és bérmentve el lehet vinni – örökre. Ilyen sem volt még! Lényeg a lényeg, a mai napon az egyik szünetben, mint két éhes vadállat, úgy rontottunk be az én kicsi Frommal a kis földszinti helyiségbe, és bő negyed óráig válogattuk a jobbnál jobb olvasmányokat. Nem is részletezném, hogy mennyi könyvvel a kezünkben tántorogtunk ki onnan, szerintem el tudjátok képzelni! Úgyhogy most van mit olvasni, természetesen franciául, és Zs. még egy Kaland Játék Kockázat könyvet is talált nekem! Bár még haza kell hoznom őket. Egyelőre csak négyet tudtam hazacipelni, a többi még a szekrényemben rostokol. Majd.

Apropó könyvek… Irodalmon a minap egy remek szöveget olvastunk Tandori Dezső: Főművéből. Ugyanebből szeretnék idézni, és ezzel zárni is a bejegyzésemet.

“A legtöbben azért nem ismerhetnek, mert nem a magad közegében ismertek meg, hanem a magukéban.”

Bom dia! – Ae.

Nincs hozzászólás
Posztolva Történetem kategóriába.
Címkék:idézet, könyv, könyvtár, portugál, Villő

Megszereztem a RHChP legújabb lemezét, végigbogarásztam, és arra a következtetésre jutottam, hogy az Et tu mi fili, Brute? számuk a legjobb. Amúgy meg nem tudom… sokan mondják, hogy nem túl jó az album. Nekem tetszik. Egyelőre.

Ez a hétvégém amúgy fantasztikusan jó volt. Értelmezze mindenki úgy, ahogy akarja. A mi kis négyesünk volt, amikor ötre bűvölt, és volt, amikor csak hárman voltunk. De együtt voltunk, és ez a lényeg. Ha minden igaz, és ha az idő is úgy engedi, akkor jövőhét szombaton pedig egy kalandparkban fogok fát mászni, meg hasonló majomságokat művelni. Várom.

Izé… remélhetőleg beindulnak most már a GoG-os dolgok is… meg úgy az egész szerepjátékos macera. Ehh, M. tanárnővel is beszélnem kell a szakkörrel kapcsolatban. Megint el fog szaladni az egész hét. Sebaj. Felelések, dolgozatok, és nyelvtani gubancok, tárt karokkal küldelek el titeket a fenébe!

2 hozzászólás
Posztolva Történetem, Zene kategóriába.
Címkék:beszámoló, család, hétvége, iskola, Red Hot Chili Peppers, rpg, tervek, vélemény

A hozzászólások megtekintéséhez meg kell adni a jelszót !
Posztolva Történetem kategóriába.
Címkék:titkos

Istenem, hát ezt is megéltem. A negyedik nyelvet is sikerült elkezdeni. Nem mintha zavarna, sőt! Végtelenül örültem annak, amikor kiderült, hogy mehetek. Csak bírjam a tempót!

Meg hát ugye elkezdődött az a lóvágta gyorsaságú tanulás is, amit a drága-drága Kölcseyben kényszerítenek ránk. Nem mintha nem szeretném úgy alapjáraton azt a gimit, de semmi kedvem (a nagy többséggel együtt) ahhoz, hogy egész nap bent üljek, és rágcsáljam a tollam, és szétfirkáljam a füzeteimet. De csak hogy lássátok, hogy tényleg mennyire pro vagyok, az idei első kémia órát rögtön egy kisötössel kezdtem. xD

Nem fogok kiselőadást tartani arról, hogy a tanárok miként cserélődtek le erre az évre, lényeg a lényeg: vannak ellenvetéseim és aggályaim becses személyükkel kapcsolatban. De kibírjuk. Eddig is kibírtuk. És vannak szörnyen pozitív dolgok is, kifejezetten matek téren. Igen, igen, drága publikum, Monsieur TC-t lecserélték, és immár normális óráink vannak! ^^

És most pedig jöjjön a jelenlegi legkellemesebb része az életemnek: a szerepjáték!

MF van, MF műkszik, és nem fog meghalni még egy ideig. Bár nagyon kevés az aktív tagunk, és azt hiszem pont vasárnap csináltam az “Inaktív karakterek” nevű szégyenletesen sok tagot számláló csoportot, de a hátterekben folyamatosan nagyszerű dolgok zajlanak. Ha minden igaz, egy fél éven belül elkezdhetek játszani az eddigi legizgalmasabb fajjal, amivel életemben találkoztam, hála a mi nagyszerű Nemesisünknek! ^^ Meg majd lehet, hogy költözünk, de ez még a jövő zenéje.

Asztalizunk rengeteget, nevetünk, harcolunk, győzedelmeskedünk, és megpróbáljuk megoldani, hogy ne haljanak meg a karaktereim. xD Sikeresen lemeséltem a Középkor: Vámpír krónikám első kalandját, már osztottam Xp-t is a tagok nagy örömére.

Izé… millió dologról írnék még, de óravázlatot kell csinálnom.

Nincs hozzászólás
Posztolva Történetem kategóriába.
Címkék:frpg, iskola, Kölcsey, ősz, portugál, rpg, WoD