|
Ünnepek után - 2011. 12. 30.
Egész éjjel nyitva volt az ablakom. Régen én voltam a Télistennő, amikor az osztályban mindenkire aggatunk ilyen neveket. Igazuk volt. Hideg vagyok. Egyenesen fagyos. Erről még sosem írtam, és nem is véletlenül. Az érzéseimről úgy gondolkozok, mint amiket nem kell kimutatni. Legalábbis a mélyeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem is érzek. De nagyrészt mindent megtartok magamnak. A vigyoraimat ne vegyük most számba, azért nem egy maszkot viselek. De nem úgy örülök a dolgoknak, mint ahogy sokan elvárhatják. És nem is úgy gyászolok, sírok, stb., mint ami bizonyos emberek szerint normális lenne.
180°
Tegnap egy karcolás nélkül teljesítettem a küldetésem, miközben az én szeretett Erynn-nemmel játszottam Shadowrunt.  Bezsebeltem egy rakat pénzt, méghozzá úgy, hogy egyáltalán nem harcoltam, az összes akcióm egy varázslat volt.
Aztán másodikán DnD!!!!! Ővele játszok.  Egyelőre még csak bárd, de kiemelt kasztban fel fogom venni a fejvadászt. Éljen a gonosz parti! 
Ja igen. Hála a karácsony+születésnap kombónak, bőven van most mit olvasnom. 
4 hozzászólás
Posztolva Történetem kategóriába.
Címkék:ajándék, beszámoló, elmélkedős, Forgotten Realms, játék, karácsony, karakterek, könyv, rpg, Shadowrun, szünet, ünnep
Szonett a Bárányhoz - 2011. 12. 08.
Hófehér bundád talán túl vakító,
Ezért van az, hogy senki sem lát Téged.
Szemedbe néz, mindig játszik Véled
A gaz Farkas, s a Róka: a Bitorló.
Tudom, hisz én vagyok a sötét bundás.
Villogó fogam gyakran mutatom.
De nem elég ez, a szívedet akarom:
Rókán kívül Te lennél a főfogás.
Bár Veled lennék én is inkább bárány,
Szerelmem ölelné gyönge életed.
Talán tanulnék önnönmagam kárán.
S míg röpítene a lomha képzelet,
A Róka csak várna énrám gondolván;
Ám a Farkas most kérte meg csöpp kezed.
2011. december 8., Budapest
Előzmény: [link]
Démon - 2011. 12. 08.
Így érzel hát, Hamis Démon,
Vagy csupán újabb hazugságod hallom?
Lelked nincsen, nem is létezett:
Pokolba küldted egykori kedvesed.
„Szép Szerelmem, Piros Rózsám”?
Hogy mersz ilyet mondani énrám?
Szeretsz, vagy csak akarnál engem?
Ha akarnál is, elvesztettem hitem.
Égek, égek, Drága Démon,
Te is, hiszen látom szádon.
Halkan suttogsz szép szavakat,
Reszketed a csókjaimat.
Olyan vagyok, mint a virág.
Visszatalálok mindig hozzád.
Pedig tudom, hervadás a vége,
Hisz mindig sírva borulok a télbe.
Nem tudom, higgyek-e Neked,
Elloptad már életemet.
Kedves Démon, ég a világ,
Égek, mikor nézek Terád.
Mi, vágyakozók csendben szenvedünk,
Elveszítjük közben mindenünk.
Hiába mondja egyik, másik:
Gyermek az, ki másra vágyik,
Nem hiszem el, s Te sem teszed.
Hagyjuk most el ezt a helyet!
Menjünk innen más vidékre,
Le, otthonod legmélyére.
2011. december 5., Bp.
Válasz A megtört “Válasz: Megint” című versére. [link]
Szia, December! - 2011. 12. 06.
Hát, hol is kezdjem?
Figyelmetekbe ajánlanám a Tergemin nevezetű honlap főoldalának jobb oldalát. Igen, igen, megnyertem a novemberi kihívást Láncszemek című szerzeményemmel!! Nagyon, nagyon boldog voltam.
Na, ennyit az én boldogságos perceimről, most jön a feketeleves.
Először is vírusos torokgyulladásom van.
Másodszor pedig a továbbtanulás kérdésein őrlődöm, valahogy nem tudom kiverni a dolgokat a fejemből, és rendszerint kevésnek, ügyetlennek és butának érzem magam. Pedig tudom, hogy nem így van, mert csak érzelmileg vagyok analfabéta, a fejemben egyébként szvsz minden rendben van.
Ja, van még egy pozitívuma a mai napomnak (a Mikuláson kívül): szépet álmodtam. Futottam a tengeren a felkelő nap felé. 
|