|
Gollam - 2011. 03. 26.
http://www.youtube.com/watch?v=zkXbzffVl44
Gollam
Hol egyszer fény,
Most sötét az úr.
Hol szerelem,
Most minden elmúl.
Ne búcsúzz még el!
Nem mondd, hogy próbáltad elégszer.
Könnyek, mely hullnak:
Maga az eső,
Mit akkor hazudtál:
Fájdalom és vád.
Addig zokogunk majd, míg egyedül leszünk
Elvesztünk,
Sosem mehetünk haza.
Így a végén,
Leszek, aki leszek
Nincs hűséges barát,
aki itt lenne most nekem.
Most búcsúzunk el,
Mondjuk: nem próbáltad elégszer.
A könnyeid, mik hullnak,
Túl sokáig vártak.
Fordíts hátat mindnek:
Fájdalomnak, vádnak.
Addig fogsz majd sírni,
Míg a végén egyedül maradsz.
Elvesztél,
Sosem mehetsz haza.
Elvesztél,
Sosem mehetsz haza…
Mélység - 2011. 03. 19.
Ihlet nélkül kezdtem írni, földrajzon. Mert miért is ne? Új versformát próbáltam ki, mégpedig az xxaa-t.
Mélység
Súlytalanság, mi ébren tartja titkunk.
S képzelet, mely mindenkit megőrjít.
A Felszín csupán egy halott héj, hol élnek,
Két lábon járnak az elfeledett Vének.
Volt idő, mikor tudták ott, kik vagyunk,
Mikor örömmel osztottak meg mindent.
Az évek elmúltak, s minket elfeledtek.
Itt ragadtunk, bár néha felkeresnek.
Pikkelyes markomba néha érme téved.
Csatra tűzöm, hogy hajamat díszítse.
Kopoltyúm folyton oxigénre éhes,
A víz számomra mégis végtelenül édes.
Néha származásom elfelejteném,
Felúsznék hozzátok, boldog alvajárók!
Kiknek szemei előtt ott van minden,
Mégis úgy hunyorogtok, mint a sötétben.
A Felszín halott massza, mit elhagyni nem tudtok.
Reszketve, félve gondolkodtok
A jóról, az élten, mi mind elveszni látszik…
Ó, ha tudnátok, hogy Istennőnk csak játszik!
Gyermekei vagyunk a sötét istenségnek,
Lelkünkbe naponta ő veri fel tannyát.
Ne harcolj értünk, drága halandó!
Éltünk számotokra nem jó…
A cél titok. Titok, mi hatalmat követel.
Látom, atyám miért ivott ama szerből:
Lába lett, sétált hosszan közöttetek,
A Véneket kereste veletek.
Én, a kitagadott, ki a Nőnek ellen áll,
Sikítom felétek a mélyből:
Fuss, te drága, keresd ami nincsen!
Mentsd meg a sok fuldokló kincsem!
Mondanám, hogy fordulj, nyisd ki a szemed,
De meglátni úgysem tudod hibáid.
Helyette újakat teszel, megölöd otthonod,
S féltve őrizgeted hatalmas vagyonod.
Ó, igen, tudjuk ám mi játszik nálatok,
Betondzsungelben, pénzzel etetitek mind,
Ki kedves nektek, ostoba emberek.
Elfelejtettétek: vannak még tengerek.
Megfeledkeztetek a zöld, végtelen fákról,
A vizek hűs, csendes folyásáról.
Megmondták már nektek, mégis fejet ráztok:
“A pénz nem laktat!”, de csak kacarásztok.
A Vének szólnak, a bölcs kopoltyús népek.
Uszonyommal én is félve intek néktek:
Hagyjátok abba az örökös vitát!
Vagy megszűnik a Felszín, mi számotokra világ…
Vége.
Na, micsoda egy környezetvédelmi tüntetőszöveg lett! 
Kékség - 2011. 03. 18.
Habos-babos, pihe felhők,
Kik a szemeit takarjátok el,
Hagyjatok utat nekem,
Had emelkedhessek fel!
Te kéklő ég! Te békítő magány!
Homlokzatod miért pont e szint kapott?
Lehetnél inkább üres, fekete,
Mint maga az égi táborod.
Tudod, itt ülök egymagam,
Karom mellkasom öleli,
És még te boldogan vigyorogsz reám,
Lelkem kétségekkel teli…
Lebegnék tefölötted messze,
Ahol Ő is ott van, kezem
Két kezébe fogja, és csókol,
Tavasszal harmatot lehel velem.
Vattáid eltakarhatnának,
De az én fényem átvilágítana mindent,
Hisz aki voltam, vagyok, leszek,
Az bennünk él, másokat is éltet.
Mégis, mi értelme, ha a fény kialszik?
Ha testem páncélja széthull?
Ha színem az eget tarkítja?
S végül, a magasban csillagom kigyull.
Cydonia lovagjai - 2011. 03. 18.
http://www.youtube.com/watch?v=1mkIrvuU_zE
Vágtass velem,
Túl a véres éveken,
Isten átalussza
látod?, ami dolga.
Hogy nyerhetnénk,
Mikor lehet király is bolond?
Ne dobd el magadtól hát az időt,
Mert te leszel az eldobott!
Senki sem fog kímélni,
Az idő fog majd pátyolni,
Harcolnunk kell az igazért,
Harcolni kell éltünkért.
Nem az igazi… Ettől függetlenül ezt a számot imádom. 
Megint - 2011. 03. 17.
Tudom… Ne szórakozással üssem el az időt, hanem posztoljak néhanapján…
|