Dőlt - 2010. 09. 13.
Egyszer volt, hol nem volt… én. Csak én. Miért nem látok senkit se? Miért nem hallok senkit se? Még magamat is nehezen képzelem el, még ha érzem is, hogy igenis itt vagyok. De mégis hol? Hol van a másik felem, lényem másik része? És tényleg, én, vagyis én valójában hol vagyok? Itt? Ott?
Áh, számít ez?!
Eltűnni… Elmenni egy kis időre. Az lenne jó. Lenne szép. De nem lehet, mert túl sok dolgom, túl sok kötelességem van. Nem hagyhatok itt mindenkit, mert nem akarnak elveszíteni engem. Ők. Én? Én már nem tudom, mit akarok.
Táncolni. Táncolni jó lenne. Vele. Csakis Vele. De hát ő nem is létezik…
Én létezem. És Ti is vagytok. Nagyon szeretlek Titeket!
Komolyan? - 2010. 09. 01.
Várjatok, ma komolyan szeptember elseje van?
Reggel érdekes módon kipattantam az ágyból, és hétre már teljesen kész voltam. Pedig ezt nagyon ritkán tudom csak megcsinálni…
Tegnap este nagyon nehezen aludtam el, pedig direkt lefeküdtem fél kilenckor… Kilencig olvastam, aztán naplóztam egy kicsit (még mindig a diktafonomat használom, állati kényelmes 
), majd lekapcsoltam a lámpát. Tízig forgolódtam… :S
Nekem mindig az a bajom ilyenkor, hogy hiába fáradt a testem, az agyam csak úgy pörög és nem bír leállni. Mert ugyebár az ember csak akkor tud elaludni, ha már nem gondol semmire, vagyis csönd van a fejében… Hát ez tegnap nekem nem sikerült.
Átrendeztek mindent a suliban:
1.: Cseréltünk egy másik osztállyal termet.
2.: Új számozást kaptak a termek, szóval holnap tuti nem fogom megtalálni, amit keresek… xd.
3.: Átszervezték az osztályt csoportok szintjén, szóval mostantól “A” csoport vagyok Hál’ Istennek négyen egy csoportba kerültünk! ^^
Éééééééés, nem mi vagyunk a gólyák!
Reggel mentem a suliba, ment egy csaj előttem a nagyijával. Mondom, ez tuti gólya. Odaköszönt neki egy srác, és megkérdezte, hogy mit tud az évnyitóról? Majdnem elkezdtem mesélni a tavalyi élményeimet. 
A folyosókon is láttam egy csomó új arcot, mindannyian a termüket keresték, szegények olyan elveszettnek tűntek. Szerintem alapítok egy brigádot, a SASZG Társaságot, vagyis: “Segítség a szegény gólyáknak Társaság” Vagy legyen inkább Segítsünk a szegény gólyáknak?
Tényleg, tök szívesen beszélgetnék velük, csak valahogy nincs bátorságom hozzá…
Holnap latin az első órám, szívás, hogy csak én járok az osztályomból erre a nyelvre… 
Ha túlélem ezt a hetet, a hétvégén jelentkezem.
Nincs hozzászólás
Posztolva Történetem kategóriába.
Címkék:9.F, beszámoló, első félév, hihetetlen, ikszdé, iskola, Kölcsey, latin, ökörködős, örömködős, ősz, ünnep